Nem mindenki akar király lenni - és ez különösen igaz behemót, mocsárbűzös ogrékra. Az öreg Harold király váratlanul megbetegszik és Shreket tekinti a trón várományosának. A birodalom húzódozó jövendő királya vagy talál maga helyett valaki mást a munkára, vagy élete hátralévő részét uralkodással kell töltenie. Mintha ez még nem volna elég, Fiona hercegnő is tartogat egy kis meglepetést Shrek számára. Shrek bepánikol az ország kormányzásával és az apasággal járó felelősségtől és elhatározza, hogy felkutatja az egyetlen személyt, aki rajta kívül elfoglalhatja a trónt. Ő nem más, mint Fiona rég elveszett unokaöccse, Artie, egy középkori iskolakerülő. Amíg az ogre távol van, esküdt ellensége, a Szőke Herceg visszatér Túl az Óperenciánba, hogy elégtételt vegyen az őt ért sérelmekért. Shrek és Artie csak a szószátyár Szamár, a csalafinta Csizmás Kandúr és Fiona barátnői segítségével tudják legyőzni, hogy a film végére megint mindenki boldogan éljen.
Egykori főnöke, Samuel Trautman, azzal keresi fel a börtönbüntetését töltő Rambót, hogy utazzon Kambodzsába és derítse ki, hogy vajon vannak-e ott amerikai hadifoglyok. Rambónak bizonyítékot kell szereznie, mégpedig úgy, hogy fényképeket készít a fogvatartottakról. Rambo vállalja a veszélyes feladatot, mivel úgy érzi, nincs vesztenivalója. Arra azonban nem gondol, hogy az amerikai hadsereg bizonyos tisztjeinek nem érdeke, hogy kiderüljön az igazság és, hogy ezek a tisztek bármit megtesznek annak érdekében, hogy Rambo küldetése ne járjon sikerrel.
Ezúttal nem a hazáért, nem a királyért kockáztatja életét a 007-es ügynök - a bosszúvágy hajtja. Miután legjobb barátjának, Felix Leiternek egy kegyetlen drogbáró megölette fiatal feleségét és Felix is csak komoly sérülésekkel, félholtan úszta meg a dolgot. Bond engedélyt kér a szolgálattól arra, hogy lekapcsolja a drogkereskedőt. A titkosszolgálat nem támogatja az ügynököt, így Bond komoly lépésre szánja el magát: leadja szolgálati fegyverét és bejelenti, hogy kilép a szervezetből. Szigorúan magánemberként, a szolgálat támogatása nélkül kezdi el élete legszemélyesebb akcióját.
Manhattan immár fallal körülvett börtönsziget, ahonnan a szökés gyakorlatilag lehetetlen. Amikor az Egyesült Államok elnöki különgépe éppen a tiltott zóna közepén jár szerencsétlenül, nincs ember, aki bemenne a rabok kezére jutott elnökért, hogy biztonságba helyezze. Illetve egy mégis akad: a volt kommandós, jelenleg elítélt Snake Plissken, aki a szabadulásáért cserébe hajlandó kockára tenni az életét. És a határidő záros voltára a biztonsági rendszabályként a bőre alá beépített időzített bomba ketyegése emlékezteti...
Victor Tukán nem az előítéletek embere. Legyen az ember színesbőrű, zsidó vagy arab, a francia gyárost mindez nem zavarja - egészen addig, amíg mindenki marad a saját hazájában. A sors azonban úgy hozza, hogy Victor, útban lánya esküvőjére, számtalan olyan kalandba keveredik, melyek megkérdőjelezik megrögzött előítéleteit. Először is megtudja, hogy hűséges sofőrje, Salamon valójában zsidó. Majd őt nézik négernek, amikor arca véletlenül bekormozódik. Mindezek tetejébe balesetet szenvednek és amikor Victor segítséget próbál szerezni, egy arab fickóval hozza össze a sors, aki terroristák elől menekül. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve mindketten rabbinak öltöznek, s nem sokkal később egy zsidó családi ünnep kellős közepén találják magukat.
Rongyos csavargó kéredzkedik föl egy postakocsira. Az elképedt utasok megvetéssel, gyűlölettel fogadják. Néhány perc múlva azonban Juan bosszút áll rajtuk, kirabolja őket. Véletlenül találkozik az egykori ír forradalmárral, Johnnal, aki mostanában robbantással keresi a kenyerét. A "pukkantónak" csúfolt férfi a környék német bányatulajdonosa megbízásából ezüst után kutat. Juan más munkát ajánl neki. Be is mennek a közeli városba, hogy kirabolják a bankot. Ott azonban pénz helyett politikai foglyokat őriznek. Juan így akarata ellenére belekeveredik a forradalomba. Mivel tudja, hogy ahol forradalom van, ott elszabadul a pokol, minél gyorsabban igyekszik megszabadulni a "nemzeti hős" kényelmetlen szerepétől.
A bandita Ben Wade kirabolja a postakocsit a bandájával. A fickót sikerül hamarosan kézre keríteni. A törvény emberei a városba akarják szállítani, hogy ott föltegyék a 3 óra 10-es vonatra, amely a yumai börtönbe viszi. A vasútállomásig azonban hosszú az út és a fogoly elszállításához emberekre van szükség. A farmer Dan Evans nehéz körülmények között próbálja eltartani családját. Fizetség fejében elvállalja, hogy csatlakozik a kísérőkhöz. A kis csapat elindul, nyomában Wade bandájával, akik ki akarják szabadítani a vezetőjüket.
1944-ben tombol a második világháború, amikor egy kis angol-amerikai kommandót dobnak le a Bajor-Alpokban. Az angol Smith őrnagy és az amerikai Morris hadnagy csapatának feladata bejutni az alpesi erődbe, megkeresni a fogságba esett magasrangú tisztet, majd kimenekíteni onnan. Mindezt úgy, hogy közben nem bízhatsz senkiben.
A szocialista világrendszer bomlása akkor kezdődött, amikor az amerikai rocksztárt vendégszereplésre hívták a vasfüggönyön túlra. Az Elvis nyomdokaiban botladozó Nick Rivers egyedülálló ajánlatot kap, az NDK-ba hívják koncertezni. Arra azonban nem számít, hogy egy piszkos politikai játék egyik bábúja lesz, és a vasfüggöny mögött világuralomra törő, vérgőzös nácikkal kerül szembe. De nem esik kétségbe, fölismerve a helyzetet, kiutat keres. Az elrabolt NSZK tudós kiszabadítására indul a szívszerelmével, a tudós lányával és a földalatti mozgalom képviselőjével.
Henry Brubaker rabruhában megy a wakefieldi börtönbe, ahova igazgatónak nevezték ki, mert először a rabok szemszögéből szeretné megítélni a viszonyokat. De kilétét hamarabb fel kell fedni, mint gondolná, mert csak így mentheti meg egyik fogolytársa életét...
Megtörtént eseményt dolgoz fel a film.
Thomas Murton, aki egykor kriminológiát tanított, 1971-ben sikertelenül próbálkozott egy arkansasi börtönben megreformálni a tarthatatlan viszonyokat. A forgatásnal maga Morton is ott bábáskodott, és az elkészült munkát minden borzalmával és sokkoló képsorával együtt meglehetősen valósághűnek találta.
Alfred Hitchcockot és Sidney Bernsteint a második világháború ideje alatt felkérték, hogy örökítsék meg filmen a náci koncentrációs táborok felszámolásának történetét. Ha nem hallott még erről a dokumentumfilmről, ne csodálkozzon, 1945-ben majdnem készen leálltak a munkálatok és csak 2014-ben, a Berlini Filmfesztiválon tartották a premierjét. Az angol, amerikai és orosz katonák haláltáboros felvételeiből összeálló dokumentumanyagot Hitchcock javaslatai szerint készítették, ő azt javasolta, hogy mindenképpen szerepeljenek benne a helyi németek, akik állítólag nem tudtak a táborok létezéséről, ne legyen benne semmilyen manipulatív vágás, sőt ha lehet, akkor hosszú beállítások legyenek, illetve mindenképpen mutassák meg azokat a tárgyakat, amiket az elpusztított foglyok hátrahagytak, különben a közvélemény nehezen fogja elhinni, hogy a film igaz.
Hogyan lehet egyik napról a másikra országos népszerűségre szert tenni? Nem kell hozzá más, csak éppen annyi, hogy azt higgyék valakiről, ő tervezte meg egy veszélyes bűnöző szökését a börtönből. Franklin Hatchett (Chris Tucker) bár csak egy kisstílű bűnöző, akit összeláncolnak egy hihetetlenül veszélyes, rendkívül gondosan őrzött csempésszel, Villarddal (Gérard Ismaël), aki persze vele is végezni akar. Így nem elég, hogy Franklinnek tisztáznia kell magát a hamis vádak alól, még az életéért is aggódnia kell, hiszen Villard és a rendőrség egyaránt halottnak szeretné őt látni.
A moving account of the experiences of men exonerated after years, and sometimes decades, in prison following newly found DNA evidence.
Routine can be a prison. Five inmates recite poetry while time keeps passing by.
The war on drugs has been going on for more than three decades. Today, nearly 500,000 Americans are imprisoned on drug charges. In 1980 the number was 50,000. Last year $40 billion in taxpayer dollars were spent in fighting the war on drugs. As a result of the incarceration obsession, the United States operates the largest prison system on the planet. Today, 89 percent of police departments have paramilitary units, and 46 percent have been trained by active duty armed forces. The most common use of paramilitary units is serving drug-related search warrants, which usually involve no-knock entries into private homes.