II. Miklós udvarában egy nap megjelenik egy férfi, aki elmondása szerint a vérzékenységben szenvedő Alekszej cárevics gyógyítására kapott elhívást Szűz Máriától. A cárné, Alekszandra Fjodorovna örömmel fogadja Raszputyint, a tanulatlan, szibériai parasztot, akinek - látva a cárevics állapotának javulását és vérzésének enyhülését - a cár is elfogadja jelenlétét. A szent ember, aki áldást oszt és a jövőre vonatkozó látomásai vannak, gyorsan berendezkedik Szentpétervárott és rövidesen széles körben ismert alak lesz: dorbézolásaitól, és hódításainak történeteitől hangos a város. Mivel a cárevics betegségét a cári pár titokban kívánja tartani, egyre kevésbé érthető, miért tartanak kapcsolatot a züllött Raszputyinnal, aki a háború idején már politikai döntésekre is hatást gyakorol. Miközben a háborútól és a nyomortól sújtott Oroszország népe is Raszputyint okolja a bajokért, a cári család néhány tagja is megelégeli a szerzetes befolyását és meggyilkolását határozza el.