Charles Bronson, nascut Charles Dennis Buchinsky (Ehrenfeld, Pennsylvania, 3 de novembre de 1921 − Los Angeles, Califòrnia, 30 d'agost de 2003), va ser un actor americà conegut per la seua imatge de "xicot dur". L'actor feia sovint el paper d'un policia o pistoler en trames orientades a la revenja.

查尔斯·布朗森（出生于查尔斯·丹尼斯·布钦斯基;1921 年 11 月 3 日 - 2003 年 8 月 30 日）是美国演员。他以“花岗岩般的特征和强壮的体格”而闻名，[2]他因在动作片、西部片和战争片中的主演而享誉国际;最初是配角，后来成为男主角。布朗森是一个典型的电影“硬汉”，他出演了各种角色，其中情节线取决于角色的坚韧和强壮的真实性。[3]在1970年代初他成名的巅峰时期，他是世界第一的票房吸引力，每部电影的收入为100万美元。[4]

布朗森出生于宾夕法尼亚州农村的一个立陶宛裔美国煤矿工人家庭，二战期间曾在美国陆军航空队担任轰炸机尾炮手。在 1950 年代初进入电影业之前，他打过几份零工，扮演心腹、暴徒和其他“重量级人物”的配角和配角。在西部电影《鼓声》中扮演反派后，他被 B 级电影导演罗杰·科曼 （Roger Corman） 选为他的第一个主角，在黑帮电影《机关枪凯利》（1958 年）中扮演主角。这个角色使他引起了主流评论家的注意，并导致了相当大的联合主角，如《壮丽七人组》（1960 年）中的爱尔兰裔墨西哥枪手、《大逃亡》（1963 年）中的幽闭恐惧症隧道专家、《这处房产被谴责》（1966 年）中的南方小镇懒汉，以及《肮脏的十二人》（1967 年）中的囚犯转行突击队员。

Charles Bronson (born Charles Dennis Buchinsky; November 3, 1921 – August 30, 2003) was an American actor. Known for his "granite features and brawny physique,"[2] he gained international fame for his starring roles in action, western, and war films; initially as a supporting player and later a leading man. A quintessential cinematic "tough guy", Bronson was cast in various roles where the plot line hinged on the authenticity of the character's toughness and brawn.[3] At the height of his fame in the early 1970s, he was the world's No. 1 box office attraction, commanding $1 million per film.[4]

Born to a Lithuanian-American coal mining family in rural Pennsylvania, Bronson served in the United States Army Air Forces as a bomber tail gunner during World War II. He worked several odd jobs before entering the film industry in the early 1950s, playing bit and supporting roles as henchmen, thugs, and other "heavies". After playing a villain in the Western film Drum Beat, he was cast in his first leading role by B-movie auteur Roger Corman, playing the title character in the gangster picture Machine-Gun Kelly (1958). The role brought him to the attention of mainstream critics, and led to sizable co-lead parts as an Irish-Mexican gunslinger in The Magnificent Seven (1960), a claustrophobic tunneling expert in The Great Escape (1963), a small-town Southern louche in This Property Is Condemned (1966), and a prisoner-turned-commando in The Dirty Dozen (1967).

Description above from the Wikipedia article Charles Bronson,  licensed under CC-BY-SA, full list of contributors on Wikipedia.

Charles Dennis Buchinsky, dit Charles Bronson, est un acteur américain, né le 3 novembre 1921 à Ehrenfeld (Pennsylvanie) et mort le 30 août 2003 à Los Angeles (Californie).

Avec son physique impressionnant et son visage dur, Charles Bronson fut souvent habitué à des rôles virils, dont quelques-uns sont entrés dans la légende. Il reste pour des générations de cinéphiles un des Sept Mercenaires (1960), le roi du tunnel de La Grande Évasion (1963), un des Douze Salopards (1967), l'inoubliable homme à l'harmonica de Il était une fois dans l'Ouest (1968), et le Justicier dans la ville (1974).

Charles Dennis Buchinsky, futur Charles Bronson, est le onzième enfant de la famille catholique de Valteris P. Bučinskis (américanisé en Walter Buchinsky), né à Druskininkai (Lituanie), et de Mary Valinsky, née en Pennsylvanie. Les parents de Mary Valinsky (en lituanien: Marija Valinskis), citoyenne américaine de naissance, viennent de Lituanie comme son mari.

Charles Bronson est ainsi d'origine lituanienne. Toutefois un auteur polonais affirme que Buchinsky pourrait avoir de lointains ancêtres tatares du côté de son père, ce qu'il a confirmé lui-même d'une certaine manière en expliquant sa ressemblance avec les Indiens par «(ses) origines mongoles. Mongols et Indiens sont de la même race ». En raison de cette présomption fondée seulement sur certaines de ses caractéristiques physiques, quelques livres des années 2010 ont également évoqué cette ascendance qui n'a jamais été mentionnée par lui-même.

Il est d'abord mineur de fond à 1 $ la tonne de charbon, puis mitrailleur de queue d'un bombardier pendant la Seconde Guerre mondiale. Démobilisé en février 1946, il part pour Philadelphie tenter sa chance et s'inscrit grâce au G.I. Bill l'année suivante dans une école de dessin; il a alors 27 ans. Sur place, il se lie d'amitié avec un dénommé Jack Klugman, dont il partage l'appartement jusqu'en 1949.

Durant cette période, il entre dans la troupe de théâtre locale et joue des rôles secondaires dans diverses pièces. Il passe ainsi une audition avec Elia Kazan pour Un tramway nommé Désir de Tennessee Williams. Il est garçon de chaises à Atlantic City, où des acteurs de cinéma de passage dans les casinos de la ville lui conseillent, en raison de son physique, de tenter sa chance à Hollywood. En 1949, il épouse à Atlantic City Harriet Tendler, qu'il avait rencontrée au théâtre deux ans plus tôt, avant de partir pour la Californie. La même année, il est admis au célèbre théâtre de Pasadena, puis se fait remarquer dans La Grand'Route d'August Strindberg.

Son nom de scène «Bronson» est inspiré du Bronson Gate, le nom d'un portail d'entrée des Paramount Studios sur la Bronson Avenue.

En 1951, Bronson obtient son premier grand rôle au cinéma dans le film La marine est dans le lac de Henry Hathaway. ...

Source: Article "Charles Bronson" de Wikipédia en français, soumis à la licence CC-BY-SA 3.0.

Charles Bronson (* 3. November 1921 in Ehrenfeld, Pennsylvania, als Charles Dennis Buchinsky (litauisch Karolis Dionyzas Bučinskis); † 30. August 2003 in Los Angeles) war ein US-amerikanischer Schauspieler litauischer Abstammung.

Ab den späten 1960er Jahren zählte Bronson ein gutes Jahrzehnt lang zu den weltweit populärsten Stars. Er spielte meist wortkarge Helden in Western und Actionfilmen. Besondere Berühmtheit erlangte er 1968 im Westernepos Spiel mir das Lied vom Tod in der Rolle des mysteriösen Mundharmonikaspielers. Einer seiner erfolgreichsten Filme war der Thriller Ein Mann sieht rot (1974), der Selbstjustiz zum Thema hatte.

1921-ben született egy litván szénbányász családban. Apai ágon lipek tatároktól származik, ez magyarázza a színész ázsiai jellegű vonásait. Bronson volt a tizenegyedik a család 15 gyermekéből. Az angol mellett folyékonyan beszélt oroszul, litvánul és görögül. Tízéves volt, amikor édesapja elhunyt. Hogy segítse családját, tizenhat évesen egy szénbányában kezdett dolgozni a testvére oldalán. A második világháborúban lövészként szolgált egy B-29-es bombázó fedélzetén. Részt vett a Japán elleni harcokban és az amerikai hadseregben sebesüléséért Bíbor Szív kitüntetésben részesült. A háború után bokszolásból és alkalmi munkákból élt. Ezekben az években művészetet tanult Philadelphiában, és közben színpadi munkásként dolgozott, hogy díszlettervezői ambícióit kiteljesítse. Hamarosan azonban kiderült, hogy a színészethez nagyobb affinitást érez. Már kisebb szerepekben is feltűnt a színpadon, amikor a filmrendező Henry Hathaway 1951-ben felfigyelt rá, és egy kisebb szerepet adott neki készülő új filmjében. 1949 és 1967 között Harriet Tendlerrel élt házasságban. Két gyerekük született, Tony és Suzanne. 1968-ban feleségül vette kolléganőjét, Jill Irelandot, és született egy lányuk, Zuleika. 1983-ban örökbe fogadták Katrina Holden Bronsont. Ireland 1990-ben, rákban halt meg. 1998-ban Bronson elvette a 40 évvel fiatalabb producert, Kim Weekset. Az 1990-es évek végén Alzheimer-kórban betegedett meg. 2003. augusztus 31-én halt meg 81 éves korában, a Los Angeles-i Cedars-Sinai kórházban, tüdőgyulladás következtében.

Charles Bronson był synem Mary Valinsky, Amerykanki litewskiego pochodzenia, i Waltera Buchinskiego, polsko-litewskiego imigranta. Spędził dzieciństwo w Pensylwanii. Po drugiej wojnie światowej postanowił zostać artystą. Pracował najpierw dla miejscowej grupy teatralnej. Grał małe role w teatrze Pasadena Playhouse (Kalifornia, USA). W 1949 roku dostał pierwszą serialową rolę ("Fireside Theatre"), ale ważniejszą była dopiero ta w filmie "Gang War". Pewną popularność uzyskał grając w serialu "Man with a Camera". W 1960 roku wystąpił w jednej ze swoich najważniejszych ról - Bernardo O'Reilly'ego w "Siedmiu wspaniałych".

W następnych latach grał, podobnie jak Eastwood, w Europie.

Jednak to kreacja w filmie Sergio Leone pt. "Pewnego razu na Dzikim Zachodzie" stała się przebojem. Bronson zagrał mężczyznę zwanego "Harmonijką". W latach 70. powrócił do Stanów. Najważniejsza produkcja tego czasu to "Życzenie śmierci", która doczekała się później kilku sequeli. W tych latach pracował również ze swoją długoletnią partnerką życiową, Jill Ireland, której śmierć na raka w 1990 roku boleśnie przeżył.

Bronson był wyspecjalizowany w rolach małomównych twardzieli, nierzadko pokrzywdzonych przez los, samotnych mścicieli, weteranów, policjantów czy rewolwerowców. Typowymi są również niekonwencjonalne (często polskie) nazwiska jego bohaterów. Jego osobę ustawia się w jednej linii z Lee Marvinem, Steve'em McQueenem czy też Clintem Eastwoodem. Bronson był obok tych aktorów pionierem wczesnego, typowego filmu akcji (obchodzącego się wówczas jeszcze bez muskulatury bohaterów polegających na stalowych dłoniach i instynkcie drapieżnika) rodzącego się w późnych latach 60. Od lat 80. gwiazda Bronsona poczęła powoli gasnąć. Coraz częściej występował w drugorzędnych rolach. Mimo tego i mimo zlekceważenia przez krytykę Charlesa Bronsona można nazwać ikoną filmu akcji, jego bohaterowie, jak np. Joseph Wladislaw z "Parszywej dwunastki", znalazły swoje miejsce w pamięci widzów.

Charles Bronson, nome artístico de Charles Dennis Buchinsky, (Ehrenfeld, 3 de novembro de 1921 – Los Angeles, 30 de agosto de 2003) foi um ator norte-americano. Bronson se casou três vezes: a primeira foi Harriet Tendler, com quem ficou casado de 1949 a 1967 e com quem teve dois filhos; a segunda foi a atriz Jill Ireland, de 5 de outubro de 1968 a 18 de maio de 1990, até a morte dela, e com quem teve uma filha. Bronson sofria do Mal de Alzheimer e morreu em consequência de uma pneumonia aos 81 anos.

Charles Bronson fue un actor estadounidense de origen lituano que interpretaba papeles de "hombre rudo". En la mayoría de sus actuaciones interpretaba a detectives policíacos, justicieros, pistoleros, vigilantes, boxeadores y "matones" de la mafia.

Charles fue el undécimo de una familia de quince hijos de inmigrantes tártaros lituanos. Trabajó en una mina de carbón, al lado de sus hermanos, para mantener a su familia, por lo que adquirió un fisico musculoso y tonificado.

En 1942 fue enviado a combatir contra los japoneses durante la Segunda Guerra Mundial, en un bombardero. A su regreso, hizo dos años de teatro amateur en Filadelfia, y después obtuvo algunos pequeños papeles en Hollywood, como el que realizó al lado de Gary Cooper en You are in the Navy now (1951).

Posteriomente, en su primer matrimonio, con Harriet Tendler, tuvo dos hijos. Después, en 1968, se casó con la actriz británica Jill Ireland, quien fuera varias veces su pareja en la pantalla. Estuvieron casados desde 1968 hasta la muerte de ella, en 1990. Su tercer matrimonio lo contrajo en 1998 con Kim Weeks, que le dio dos hijos.

En 1957, tras varios años de trabajo en papeles secundarios, Charles Bronson obtuvo el protagonismo de Metralleta del director Roger Corman. Gracias a su apariencia ruda y varonil, se especializó en papeles de «hombre duro» y de policía vengador.

En 1969 triunfó en Europa con C'era una volta il West (Erase una vez en el Oeste), junto a actores como Henry Fonda, Claudia Cardinale, Jason Robards y Gabriele Ferzetti el «western-spaghetti» del cineasta italiano Sergio Leone.

El 30 de agosto de 2003 falleció como consecuencia de una neumonía, en el centro médico Cedars-Sinai. También era víctima del Alzheimer desde hacía años.

Contradictoriamente, a pesar de su imagen ruda y dura, Bronson era apreciado por sus allegados como un hombre amable, que además se dedicaba a la pintura, según afirma el New York Times.